Farkas József Sobri (1925-2005)
Nekrológ - megjelent: Halászati Lapok
Farkas József Sobri
(1925-2005)
Még közeli a gyász, még nagy a fájdalom. Nehéz megszólalni, s írni is a szavakat. Életének 81. évében elhunyt Farkas József Sobri, az örökös magyar halfőző bajnok, Nagybaracska első díszpolgára. Az utolsó évei már nehezen teltek. Ágyhoz kötötte a betegség. Nincs nagyobb sorscsapás ennél egy örök-mozgó embernek. De Józsi bácsi ezt is keresztényi türelemmel tűrte. Tűrte, ameddig tehette. Június 30-án csendben elaludt, átevezett a túloldalra. Jól van ez így, szól fenntrő1, s int is egyben, hogy odafigyeljetek ám a halászléra! Csak az öt elemet használjátok, akkor lesz igazán jó! De az igazi módit, a Sobri-féle főzőtrükk titkát magával vitte ...
Bözsi néni, a drága feleség, aki 59 évig szolgálta hűségesen Józsi bácsit, erős asszony. Ugyan küszködik a könnyeivel, amikor kérdezem, de csak kibukik belőle: nagyon hiányzik a Józsi. Elképzelhető, hogy ez a két ember az elmúlt évtizedekben mi mindenen ment keresztül. Bözsi néni a kezdetekről szólva kicsit megnyugszik. Szépek az emlékek. Józsi akkoriban a baracskai csárdában dolgozott, Bözsi néni akkor még fiatal szép lányként élt a faluban. Jött a szerelem, azután a házasság, majd a küzdelem. Mert nagyon szegények voltak. De lassan-lassan felépült a ház, született három gyermek, köztük egy ikerpár. A nagy fiú Ausztráliából telefonál minden nap, a kisebbik naponta ugrik át Szegfűről a szülői házba. A lányuk - s ez igazi sorscsapás volt Józsi bácsinak - 1999-ben autóbalesetben hunyt el, Németországban. S ekkortól kezdődtek az egészségügyi bajok is. Józsi bácsi kórházba került, izomsorvadást állapítottak meg az orvosok. A fizikai leépülés is megkezdődött, s akkor még nem tudta senki, hogy négy évig lesz Józsi bácsi ágyhoz kötve. Csak a halál mentette fel Bözsi nénit a 24 órás betegellátási szolgálat alól. Bözsi néni szíve azonban nagyon nehéz, s nagyon sajnálja a történteket. Azért még felidézünk néhány mozzanatot az együttélésükből. Bözsi néni nagyon szerette Józsi bácsit, ami természetesen nem maradt viszonzás nélkül. A kapcsolatba az is belefért, hogy Józsi bácsi szeretett eltekeregni. De mindig visszatért, mert az igazi szerelem a családhoz, a hű feleséghez, a csárdához, a halhoz, a főzéshez kötötte. A Sobri-féle halászlének országos, de mondhatni világhíre volt. Bözsi néni csendben jegyezte meg, hogy a gyerekeik szerint az ő halászléje jobb volt. De ő nem indult versenyeken ... Manapság viszont mindennap indul a temetőbe, a sírhoz, pedig nehezére esik a menés. Viszont úgy gondolja, össze kell szednie magát, így 77 évesen is, mert még van feladat a család körül. Ebben is egyetértettünk.
Dr. Orosz Sándor, a Haltermosz igazgatója a szövetség nevében helyezte el a síron az emlékezés és a hála koszorúját. A polgármesternek elmondta, hogy az elnökség poszthumusz Magyar Halászatért Emlékérmet adományoz Farkas Józsefnek. Az emlékérmet a nagykorúvá nőtt 18. Sobri Halfőző Versenyen adja át a családnak. A temetésen szinte megtelt a temető, Király Sándor, Nagybaracska polgármestere szép, emberi szavakkal búcsúzott Sobritól. Íme a búcsúbeszédje.
Tisztelt Gyászolók!
Községünk történetében a mai nap a gyászé. Hiszen a falu legismertebb lakóját, első díszpolgárát, Magyarország örökös halfőző bajnokát és mesterét Farkas Józsefet, közismert nevén Sobrit helyezzük örök nyugalomba.
Ki is volt ő valójában?
Dávodon született 1925. január 14-én a cigány laposon egy kis nádas házban. Szülei uradalmi napszámosok voltak. Édesapja 1929-ben Kanadába vándorolt. Édesanyja a Halászcsárdába került Mateovics Ferenc jóvoltából szakácsnőnek. József a 4 elemi elvégzése után kanász lett, majd 1 évig szabóinas. A következő állomás a Füzes parti tanya, ahol 3 évet töltött. Itt jó gazdára talált. Tőle tanult meg minden ravaszságot, kópéságot. Gazdái szerették, mert minden munkát ügyesen elvégzett. A Sobri nevet is azért kapta, mert betyár rossz gyerek volt.
Édesanyja kérésére Mateovics Ferenc Tati odavette 1941-ben a csárdába halat főzni. A halfőző tudását Király Imre sógora adta át neki. Hat év telt el nehéz munkával, ugyanis a halfőzésen kívül neki kellett a nagy, hallal telt kosarakat is kivinni a távoli vasútállomásra. Ebben az évben, 1946-ban kötött házasságot Erzsi nénivel.
Kellett a pénz, ezért 12 évre beállt favágónak a Herceg erdejébe. A főzéstől nem szakadt el az erdőben sem, ő volt a brigád szakácsa. Minden nap főzött. Idő közben jöttek a gyermekek, 1948-ban József, 1955-ben Erzsébet és Imre. A csárdába többször hívták vissza halat főzni, de csak 1958-ban döntött úgy, hogy visszamegy. Ekkor már változás történt a csárda üzemeltetésében, egyre többen jöttek a jó halászlére. Halfőző és bárkás, azaz haleladó volt egy személyben. Itt dolgozott 32 évig. 1990-ben lement Püspükpusztára a Fortunába főzni. Ott 6 évet töltött el. 1998-tól Bajára a róla elnevezett Sobri csárdába járt mindaddig, amíg egészségi állapota azt lehetővé tette.
Józsi bácsi elmondása szerint több mint 40 vagonnyi halat tisztított és főzött meg pályafutása során. Sok híres embernek is főzött. Színészeknek, politikusoknak, tábornokoknak, orvosoknak, minisztereknek, országgyűlési képviselőknek, 1997-ben még a dán trónörökösnek is Kiskunhalason.
Nagybaracska községet általa ismerte meg az egész ország és ez még napjainkban is így van. Az első országos halfőző versenyét 1968-ban Baján nyerte meg. Ezután 14 alkalommal lett országos első és kétszer második. A versenyzést 1986-tól már nem folytatta. Helyette a zsűriben foglalt helyet. Ezen teljesítményét elismerve lett Magyarország örökös halfőző bajnoka és mestere.
Községünkben rendezzük idén 18. alkalommal a róla elnevezett Sobri Kupa halfőző versenyt. Sajnos már nélküle. Ez a rendezvény megmarad a jövőben is, és azt a színvonalat, amely országos rangra emelte meg kell, és meg fogjuk tartani. Ezzel tartoŹzunk neki. A helyi önkormányzat Képviselő-testülete elismerve Józsi bácsi munkásságát, 1998-ban elsőként adományozta Farkas Józsefnek Nagybaracska Díszpolgára címet. Ami nagyon jól esett neki, hogy a sok oklevél és dicséret mellett a saját faluja is méltóképp elismerte.
Milyen ember volt ő valójában?
A modora miatt sokan félreismerték. Valójában mindig megmaradt annak az egyszerű embernek, amilyennek született. Soha nem felejtette el, hogy honnan jött. Sokaknak segített különféle ügyekben, függetlenül attól, hogy milyen rendű és rangú emberek kérték a közbenjárását.
Személyes példákat is tudnék említeni, de ezúttal is csak a köszönet szava a helytálló. Viszont az önzetlenségét sokan el is felejtették, de őt ez nem keserítette el. Kevesen tudják, de községünkön is személyes közbenjárásával segített, az intézmények felújítására, a fürdő építésére is szerzett pénzt még a rendszerváltás előtt.
Erzsébet lányának halála 1999-ben nagyon megviselte, ezt a traumát sohasem tudta kiheverni. 2001. év végén betegsége ágyba kényszerítette. Szerető felesége haláláig, éjjel és nappal ápolta. Ez a házastársi szeretet és önfeláldozás legyen számunkra példa értékű. Tudom, hogy Erzsi néninek ez csekély vigasz, de köszönjük magának, amit a Józsi bácsiért tett. És mindenkinek köszönet azért, hogy beteg évei alatt a barátok, ismerősök akár egy jó szóval is megkeresték, vigasztalták és meglátogatták őket. 59 évet éltek együtt, jóban és rosszban.
Farkas József az idén január 14-én volt 80 éves. Hiába volt a gondos ápolás, hiába követtek el érte az orvosok is mindent, a betegség végül legyőzte. Szeretett felesége karjai közt aludt el csendesen június 30-án este. Ő már ott van Erzsi lányával, ahova készült és ahonnan nincs visszaút. Emléke és jó híre megmarad az utókor számára, amíg létezik Nagybaracska község, amíg lesz Sobri csárda, és amíg megrendezésre kerül a Sobri Kupa halfőző verseny.
Személyes kérését tolmácsolom a jelenlévő gyászolóknak. Betegágyánál arra kért, hogy a temetésén mondjam el: Szeretem az embereket, mindenkit szeretek.
Józsi bácsi mi is szeretünk, nyugodj békében, soha nem felejtünk, Isten veled! - mondta végezetül Király Sándor.